Első írásom rögtön a Garfield által is utált hétfővel kapcsolatos! :D

Kezdem megérteni szegény cicmót, mert ezek a napok nem a balhémentességükről híresek. Vagy csak mi lennénk ilyen pechesek? Ki tudja? :P 

Hát a mai nap rögtön jól indult, kb. úgy keltem mint aki semmit nem aludt és nem volt itthon kávé. :D Aztán mikor megjött a postás és bedobta a ládába a leveleket, nagy sóhajjal gondoltam arra, hogy biztos megint számla... :D Drága blökim ezt biztos kiszagolta a levegőből, így kezébe vette az ügyeket és a postaládából kiszedve tett a levelek megsemmisítéséről. Biztos meg akar tanulni olvasni... :P Mire kéértem az egyik számla már cafatokban volt, a másikat szerencsére megmentettem. :D De minek... :) 

A nagy mentés után, megreggeliztem és elláttam napi feladataim. Kutya nevelés, tanulás, mi egyéb.

Este aztán elvittem az ebet sétálni, mert a fittségért tenni kell. Futottunk hát egy fél órát. Kezdtem azt hinni, hogy ez a nap végre véget ér. Oh, na de én kis naív ezt rosszul hittem. :)

Mikor leültem a géphez szembesültem azzal, hogy pár ember próbál befeketíteni mások szemében fiktív csak látszólagos dolgokkal. Szerencsére ezt az ügyet lezsíroztuk Mátéval, de nem esett valami jól a dolog. Miért majmolnék egyáltalán egy olyan embert, akit fél éve nem is láttam? Hát az ember mindig onnan kapja a hátba döfést, ahonnan nem várja. Sejtem ugyan kik állnak a dolgok mögött, ha esetleg olvassák is ezt a kis bejegyzést üzenem nekik: Nem jött össze. Majd legközelebb! ;)

Na mára sztem ennyi elég is. Holnap suli, majd jön a következő bejegyzés! :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.